Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906), s újságírói pályára lépett. Budapesti és debreceni lapok külső munkatársaként közölt riportjaival vonta magára Fehér Dezső figyelmét, aki a Nagyváradi Naplóhoz szerződtette (1912). Az I. világháború négyévi frontszolgálata után rokkantan került haza, a Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese 1920-ig, majd Hétfői Lap címmel lapot indít, melyből a Magyar Hírlap c. politikai napilap alakul. Megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi szerkesztője (1923-34), s 1936-tól az Ellenzék munkatársa. Közben új lapokkal próbálkozik, így Vasárnapi Lapok címmel képes társadalmi folyóiratot ad ki (1934-35). A II. világháború alatt a Gestapoelhurcolta. Hazatérve a kolozsvári Erdély, majd Igazság nagyváradi tudósítója nyugdíjazásáig (1954).

Már diákéveiben jelentkezett tudósításaival a Nagyvárad c. napilapban. Saját kiadásában megjelentetett Május c. elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a kommün nagyváradi időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tisza István-emlékünnepélyről. Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37). A deportált nagyváradi zsidók visszaemlékezéseiből szerkesztett műve (Porrá és hamuvá...), újságírói működésének krónikája (Ködön át) és egy első világháborús hadifogolyregénye (Fehér bestia) kéziratban maradt. Ady-emlékeit is csak 25 évvel halála után adták ki. Ezekből még életében Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről c. dokumentumgyűjteményében (Budapest, 1961-74).

Forrás: wikipédia